Mándy Iván: A gangon

Mán-Várhegyi Réka választott szövege.
A gangon

Kopott, barna szék a negyedik emeleten. Kibicsaklott lábbal a hátsó lépcsőház mellett.

Hogy került ide? Mikor? Nem lehet tudni. Egy reggel csak itt ácsorgott a falhoz támaszkodva.

Éjszaka vánszoroghatott fel a hátsólépcsőn? Elég keserves lehetett azzal a lábbal. Valahogy azért mégiscsak felvonszolta magát a negyedikre. Leroskadt a fal mellett.

Valaha itt lakhatott. Megvolt a maga helye egy szobában. Aztán megunták és kirakták. A többieket még csak tűrték valahogy, de ő már túlságosan lerobbant. A támlája meghasadt. Eladni se lehetett. Megdühödtek rá, kihajították. Egy éjszaka levitték a ház elé – ki a ház elé. Egy darabig ott álldogált. Aztán eltűnt. Már el is felejtették, amikor egyszer csak visszasomfordált. Honnan? Miféle roncstelepről? Mindenesetre éjszaka jöhetett azzal a rossz lábával.

Most itt áll és vár.

Csak megnyílik előtte egy ajtó. Az a bizonyos ajtó. Visszafogadják. Kijönnek érte, és visszaviszik abba a bizonyos szobába.

Ajtók nyíltak az emeleten. Előbújtak a lakók. Megálltak a gang rácsánál. Körülnéztek. Beleszagoltak a levegőbe. Leszóltak valakinek a másodikra. Egy csikket lehajítottak az udvarra. Elindultak. Útra keltek. És elmentek mellette. Nem vették észre. Még csak el se fordították a fejüket. Egyszerűen meg se látták.

Ő pedig csak várt, félig lecsúszva a fal mellett. Majd éjszaka kijönnek. Vagy legalábbis ha már besötétedett. Kijönnek érte, és beviszik.

Nem jöttek ki érte se éjszaka, se nappal.

Egyszer rátettek egy törött szélű, fekete kalapot. Foszladozó sálat.

Eltűnt a kalap. Eltűnt a sál. Megint csak egyedül maradt.

Egy délelőtt valaki karon ragadta. Kövérkés, pongyolás nő, ahogy úgy elment mellette. Belékarolt. Fölkapta, vitte magával. Közben nem nézett rá. Egy pillantásra se méltatta. Csak vitte, mint valami lehetetlenül lezüllött rokont. Megállt egy ajtónál. Kissé megemelte a széket. És ha lehet, még távolabb tartotta magától.

Két csöngetés.

Az ajtó nem nyílt ki. Újabb csöngetés. Záporozott a csöngetés.

Lépések. Egy riadt, női hang. – Jövök már, jövök!

A pongyolás nő ismét megemelte a széket. Talán hogy mindjárt bevágja az előszobába.

Résnyire nyílt az ajtó. Ijedt női arc a résben.

– Irén néni!

– Nagyon örülnék, ha beengedne, kedves Ildikó! És még jobban örülnék, ha végre bevennék ezt a…

– De Irén néni, kérem!

– Nagyon jól tudom, hogy a maguké!

– Ez a szék?! – Hátraszólt valahova a lakásba. – Láttad te valaha ezt a széket?

– Nevetséges! – Bajuszos férfi a nő mögött. – Hogy gondolja ezt, Irén néni?

– Úgy gondolom, hogy a gang nem szeméttelep! Azért mégse szeméttelep!

Benyomta a széket az előszobába. Eltűnt.

Magukra maradtak ők hárman. A nő, a férfi és a szék a nyitott ajtóban. Ó, azért még nem csukták be mögötte!

– Nevetséges. – De ez már csöndesebben hangzott.

A nő elborzadva: Egy csontváz! De hiszen ez egy csontváz!

A férfi: Talán ha ideállítjuk a gázóra alá!

A nő eszelős rémülettel: A gázóra alá?! Nem! Nem állítjuk a gázóra alá! Nem állítjuk sehová!

És mielőtt még a másik megszólalhatott volna, felkapta a széket. Végigvágtatott vele a gangon. Egy pillanatra megállt, ahogy a kezében lóbálta. Áthajolt a rácson. Leveti magát így a székkel együtt? De aztán már a hátsó lépcsőháznál. Alig kapott levegőt, ahogy végre letette a széket. Valósággal rázuhant. Így ült lehunyt szemmel, fejét a falhoz támasztva.

Egy reccsenés.

A szék megcsúszott a fal mellett. Hiába, az a láb!

A nő éppen hogy fel tudott ugrani. De azért nem futott el. Ott állt, és csak nézte az öreget. Megsajnálta? Bocsánatot akart kérni? Ígéreteket tett? Mindenféle felelőtlen ígéreteket? Hogy olykor majd kijön hozzá? Meglátogatja? Rendbe hozatja a lábát? Kihív egy specialistát, és megnézeti?

Megfordult és elment.

A szék nem is számított másra. Állt a gangon, és napozott.

Valaki bevágta a hátsó lépcsőházba.

Valaki előhozta.

Elgáncsolták. Gáncsot vetettek neki. Nézték, ahogy végigvágódik a gang kövén.

Hátrahurcolták.

Elővonszolták.

Egyszer csak eltűnt, mint aki megunta ezt az egészet.

 

(Borítókép: Fortepan)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s