Térey János: Asztalizene – 2 részlet

Tompa Andrea választott szövege.

 

Budán lakni világnézet.
Márai Sándor
…Sas-hegyre néző kilátással.
Örkény István

KÁLMÁN, baleseti sebész a Szent János kórházban
ALMA, Kálmán felesége, ügyvéd
GYŐZŐ, a White Box étterem tulajdonosa
MARIANN, Győző felesége, kozmetikus
DELFIN, szoprán, az Operaház magánénekesnője
KRISZTIÁN, belsőépítész, díszlettervező
HENRIK, operakritikus
ZSUZSI, pincérnő a White Box-ban
ROLAND, pincér a White Box-ban

[…]
Győző kávéház-étterme, a White Box a budai Királyhágó téren. A belmagasság
harmincas évekbeli épületre utal. Lounge-jelleg, biztos ízléssel, ötcsillagos
finomságokkal. Csupasz parketta. Bárpult, két asztal és jobbszélen egy
kerekasztal, fehér damasztabrosszal terítve, lámpákkal, borospoharakkal.
Körben bőrhuzatú kanapé. A szemközti falon fekete tábla, rajta krétával a heti
ajánlat. Hátul a főbejárat, szélfogó függönnyel, ablakokkal a térre. Két
tálalóasztal, lámpákkal. A sarokban a pénztárgép képernyője, telefonkészülék.
Jobboldalt borszekrény. Karcsú, dizájner ruhafogas. Balra lengőajtó a konyhába. Jobbra ajtó a mosdóba, körablakkal, közvetlenül mellette benyíló: bejárat Győző irodájába. A mosdó ajtaja fölött aranyszínű védnöki tábla a falon, továbbá az étterem által kapott díjak, bekeretezve. Pazar kristálycsillár, amely még nem gyulladt föl, ragyogó falikarok. Hat óra körül. Győző, Roland

GYŐZŐ
Tavaly mindenki meghalt.
Mindenki, aki dísz volt a fenyőfán,
És mindenki, aki fenyő volt.
Egyházatyák, tábornokok, királyok;
Bírók, ombudsmanok, házmesterek.
ROLAND
Majdnem mindenki meghalt:
Lejött a szerről vagy ráállt a szerre;
Egy biztos: váltott. Egész másmilyen.
GYŐZŐ (kipillant az ablakon)
Pásztázom a szomszédaimat.
Száz kilométeres széllökések
Borzolják a platánjait, de virul
A csinos Joliot-Curie tér.
ROLAND
Teneked Joliot-Curie tér, de nekem nem.
GYŐZŐ
Teneked, persze, Királyhágó tér,
Mert te nyolcvanötös vagy;
Pesti, és nem budai… Friss hír,
Szemben a Manréza bezárt.
Őszintén sajnálom, komoly ellenfél volt.
De vajon mért zárt be?…
Ha nincs védelmi pénz, nincs védelem?
Csak nem a hübrisz okozta a vesztüket?
Elszálltak az első körben?…
Volt az étlapjukon kaviáros
Fügesaláta. Az árképzésben
A csillagos égig… A túlzás betegít.
ROLAND
Pedig eszményi sarokház.
Az volt korábban a Diaszpóra, nem?
GYŐZŐ
Az semmi, de
Ez volt anno a Szegfű étterem,

S eddig még minden néven megbukott.
Csupa csüggesztő tapasztalat.
ROLAND
Látványosan omlott össze a szép Oregano.
Pedig ők nyitva voltak reggelig,
Élőzene, és minden, ami
Szemnek, szájnak ingere –
Mígnem összeesküdtek
Ellenük a lakók. Tiszta
Öregek otthona, nem?
GYŐZŐ
A Tora-Bora bár, az a régi.
ROLAND
És belehúzott a Bazsalikom…
Megbízható második vonal.
Éppcsak megvan a Café Autodafé:
Az olyan füstös, neosznob hely,
Égőszemű, tizenéves géniuszokkal…
Gyűlölöm a tizenhat éveseket.
Magamat is rettentően gyűlöltem,
Amikor tizenhat éves vadzseni voltam,
Képzőművész, és szinte szerény…
Mégis, mit szólsz hozzá, milyen év volt?
GYŐZŐ
Úgyszólván mindenki meghalt.
Kiveszett a fölösleg,
Kiveszett a kemény mag,
A kaszás minden vonalon aratott.
ROLAND
A veszteséglista komoly:
Futballedzők és karaoke-sztárok,
Mesemondók és alvállalkozók.
GYŐZŐ (az ujjain számol)
Baritonisták, filozófusok,
Államtitkárok és miniszterek.
ROLAND
Nem mindennapos halálozás.
GYŐZŐ
Többé-kevésbé mindenki halott – iszonyú év!
De mi élünk, gyászban, bár sima arccal;
Tervet szőve az új életről.
ROLAND
Majdnem mindenki meghalt, csak mi nem.

GYŐZŐ
Tavaly mindenki meghalt, és tavaly
Mindenki megvolt: mindenkinek.
Megvolt, húztunk egy strigulát.
Nekem meglett ez a pompás
Ingatlan, a White Box,
A Rolandnak meglett ez az állás:
Fizetőpincér, nálam, a White Box-ban!
ROLAND
Hát szóval, mégis remek év, vagy nem?
GYŐZŐ
Emlékezz, mennyire döglött környék volt,
Lassacskán indult be, de aztán…
Aztán jött a szüret, aztán tarolás.

Megcsörren a vezetékes készülék. Győző fölveszi
GYŐZŐ (a telefonba)
Rendben. Értelek. Szia. (Rolandnak) Mariann nem jön;
Megmakacsolta magát. Beüzent,
Hogy nincs szitter mára. A Bianka beteg,
Patrícia nyűgös. Mariann nem mozdul ki,
Ha járvány van; köd nehezíti a közlekedést,
Meg egyébként sincsen kedve:
Sokan vannak az utcán,
Fölvonulások, atrocitások, miegyéb.
ROLAND
Sajnálom.
GYŐZŐ
Tavaly mindenki meghalt,
Félig vagy egészen. (Kipillant az ablakon)
Kálmán például félig.
Kutat és keres egyre,
Mint a levél erein végigszaladó ujj;
Az újév terepén
Szeretne kiigazodni:
Ki kicsoda elseje után, s ki volt azelőtt.
Ha újév, akkor lelkifurdalás.
ROLAND
Volt néhány ügye, hallottam.
Ugye, Donner Kálmán,
Aki a János kórházban sebész?…
GYŐZŐ

Elég jó sebész.
Iskolatársam volt a Toldyban,
Eggyel alattam kábé, kettővel?
ROLAND
A feleségével szokott idejárni.
GYŐZŐ
Szokott volt. Alma. Komoly nő.
Megvan a maguk baja. Válnak.
ROLAND
Na mesélj.
GYŐZŐ
Kérlek szépen, Szent Istvánkor
Ő volt ügyeletben.
Jött a vihar. Tizenegy tájban
Bevittek hozzá egy nőt,
Aki autóval fának ment a hegyen.
ROLAND
Kicsodát is?
GYŐZŐ
Delfint. Láttad már, Roli,
Emlékszel rá: nagydarab, vörös.
Elég érdes modora van.
Az operában énekel,
Nem az a kimondott isteni díva,
Inkább kegyetlenül közepes.
Egyszer, bizalomból ráosztották
– Linzben vagy Grazban? mit tudom én… –
Ráosztották Csocsoszánt,
De bebukta. Sok volt neki Puccini,
Vagy legalábbis Csocsoszán.
Az első szériát leénekelte,
Köszönték szépen, és hazaküldték,
Oda többet nem hívták.
Koncentrálj: vacsorázott egypárszor
A 44-esnél… Szarvasgomba-rajongó.
ROLAND
Az a Zsuzsi asztala.
Aha, emlékszem, persze. Előfordult,
Hogy visszaküldte a mártást.
GYŐZŐ
…Szóval, autóbaleset. Meséltem,
Nem kellett kiskanállal összeszedni,
De tényleg megjárta szegény nő:

Bordatörés, jobb csukló, miegyéb;
Nem részletezem.
Kálmán összeragasztotta,
És pár nap múlva lett is köztük valami:
Valami… sz-sz- szimpátia.

[…]
Éjjel fél tizenegy. Alma, Győző, Krisztián és Delfin körbeülik a kerekasztalt.
Középen asztalilámpa. Henrik a jobbszélső asztalnál ül, egyedül. Roland és
Zsuzsi a bárpult előtt állnak. Úgynevezett „hangulatvilágítás”, de mintha egy
film noirban. Csak az asztalilámpák és a tálalóasztalok lámpái égnek.
Fokozatosan világosodik meg a szín, először a falikarok, aztán a csillár)
ALMA
Még minden rendben volt.
A város ép. Még semmi baj.
Szellő sem rezdült. Sütött a nap.
Jártak az úgynevezett járatok.
Nyitva az úgynevezett kocsmák.
Kivilágított hajók ringtak a Duna színén.
Ez még az a biztos pont,
Ahonnét igenis van visszatérés.
Nem az a titokzatos pillanat,
Amelyből nincsen hátra, csak előre;
Amelytől kezdve nincsen megbocsátás.
ZSUZSI
Lementem az utcára. Észrevettem,
Valaki ugróiskolát rajzolt a kövezetre.
Rikító színes a kréta, senki se sejti,
Hogy elveri majd mindjárt az eső.
DELFIN
Piros riasztás. Előrejelezték,
Mégsem vette komolyan senki. Én sem.
HENRIK
Fújják le, aztán százezrek dühöngjenek
Egy vakriasztás miatt? Nem csekély rizikó.
Legföljebb bőrig ázunk. Tudod, hogy van ez.
GYŐZŐ (Almának)
Mikor elkezdődött, te Budán voltál?
Pezsgővel a kezedben? Barátokkal? Rokonokkal?
ALMA
Egymagam. Otthon, a Gül baba utcában.

Kint álltam a teraszon, vagyishogy a Kálmán teraszán!
Pezsgő sem volt a kezemben,
Csak egy koktél. Vártam a tűzijátékra…
ZSUZSI (Rolandnak)
Te hol voltál?
ROLAND
A tömeggel sodródtam a Vigadó elé.
Később egy kapualjban
Tapadtam a falhoz, krétafehér képpel.
ALMA (fülel)
Még semmi. De psszt!… A szélcsengő
Bolondult meg legelőször; tudtam, ez orkán,
Nem hétköznapi felhőszakadás…
Kezdetben semmit sem lehetett látni.
Esőfelhő takarta a várost, a hajókat.
Miközben a szél viharossá fokozódott,
Tudtam, Kálmán ügyeletben van…
DELFIN (Krisztiánnak szaporán)
Te hol?
KRISZTIÁN
Én nem mozdultam ki a Kresz Gézából… Henrik?
HENRIK
Engem a Szigeten elkapott.
Levittem sétálni Torockót,
Aztán egy szálloda halljában húzódtunk meg.
ALMA
Torockót?
HENRIK
Torockó a kutyám. Foxterrier.
ROLAND
Egészen meghökkentő volt az egész.
Olyan brutális erővel csapott le ránk:
A sok száz kockás abroszt kapta föl
Legelőször az ünnepi orkán!
Az árusok asztala hirtelen eldőlt,
Földre borult a napernyő, a sátor lapja
Fültépő reccsenéssel széthasadt…
ALMA
Később élesebbé vált a kép.
Lápiszkék fények cikáztak a hidakon,
S az egész égboltot végigszántották,
Aztán elhanyatlottak a zegzugos hieroglifák;
S bár nem tudtam, pontosan mi van,

Valami megmagyarázhatatlan szorongás
Vett rajtam erőt. Mihelyst elállt az eső,
Leszaladtam a Lukács fürdőig:
Láttam, még hullámzik a sokaság.
ROLAND
A tűzijáték abbamaradt,
S máris kezdődött újra. Kegyetlen idő, mondtam.
És mit művelt a szemfüles tömeg?
Míg tartott az égiháború,
Láttam, máris párosával
Lopják a cifraszűröket,
Hatosával a dobozos sört.
Hatalmas szél kerekedett,
Százhúsz kilométer per óra kábé,
Arcunkba vágta a jeget,
Vagy micsodát. Mindenki üvöltött, sikított.
DELFIN
Győző, ugye ti nem Pesten…?
GYŐZŐ
Földváron voltunk, a vihar peremén.
A gyerekek nyugtalanok voltak…
Elsietett mellettünk, elrobogott,
Épp csak borzolta a hajunkat.
ZSUZSI
A barátnőmmel a Bem rakparton voltunk.
Vissza akartam fordulni a hídfőnél.
Nem voltam valami jól. Ilyen mennyiségű ember
Nekem fölfoghatatlanul sok. Nyomasztanak…
Elkezdődött. Olyan volt, mint egy cunami,
Ami az égből jön, vészes ajándékként.
Villámlott. Újra meg újra a szél.
Megszaporáztam a lépteimet,
A barátnőm, Maya is.
Lecsapott ránk a vízszintes eső:
Semmit sem látott, aki szembement vele.
ROLAND
Kitört a pánik. Aki nem látta, nem tudja,
Milyen, mikor megindul a tömeg,
És nekilódul a vaskerítésnek.
Egymás sarkára tiporva,
Szaladnak a védelmet ígérő
Árkádok alá, enyhet adó ereszalja!… de közben
Átgázolnak egy babakocsin, vagy bármin.

ZSUZSI
Telement vízzel a szájam,
Nem kaptam levegőt. Nem kaptam levegőt.
Csuromvíz lettem. Dögnehéz a ruhám.
Öles fák dőltek ki, piciny pálcikaként.
Azok jutottak eszünkbe,
Akik most a hajókon vannak, védtelenül.
Félelmetes. És mégis: legijesztőbbek az emberek.
Megpróbáltunk egy házba bejutni,
De korántsem ment könnyen.
Benyomták a kaput, áradt a nép befelé.
Láttam, testek hevernek mindenütt.
Iszonyúan beütöttem a lábam.
ALMA
Eközben Kálmán fölhívott,
És arra kért, zárjak be ajtót-ablakot.
ZSUZSI
Maya elkeveredett mellőlem.
Szinte ütött-vágott a vihar,
És nem segített senki, de senki.
ALMA
…Azt mondja, mindenki a saját lábán jön;
Még mindig nem jelzett senki a mentősöktől.
ROLAND
Több ezren tódultak egy irányba.
Miközben fedezékbe futottam,
Ordítottam, mint a sakál,
Nehogy nekimenjek valakinek.
Nem hallottam a saját hangomat.
ZSUZSI
Valaki bömbölt. Később kiderült,
Elroppantotta a gerincét egy vastraverz.
Mondják, a sajtóemelvény lelátója zuhant rá…
Rohammentő vitte a térről
A Szent Jánosba. Ahol doktor Donner…
ALMA
Ahol Kálmánnak eközben sok a dolga.
Tetőcserép, üvegszilánk, ez csak az apraja volt.
ZSUZSI
A Csalogány utcában megtaláltam a Mayát.
Hallotta, hogy egy asszony infarktust kapott.
Máshol nagyon is pajkos volt a hangulat,
Csoportba verődve, kacagva, derűsen

Fényképezkedtek egyesek,
Mintha majális volna. Ne már.
ALMA
Éjfélkor láttam, összetört az asztal
Márványlapja az erkélyen. Márpedig
Ahhoz erő kell, nagyon komoly.
ROLAND
Ronggyá ázott az összes iratom.
Rendőrök próbálták féken tartani
A tömeget. De lerítt róluk,
Nincsen még semmi rutinjuk a nép közt.
Elállták az aluljárót szigorú Cerberusokként,
Bár odalent percenként jártak a metrók.
ZSUZSI
Nagyhangú orvos intézkedett
Egy tizenkét éves kislány körül.
Agyalapi sérülés, mondta a Maya.
Ballonnal lélegeztették, két méterre mitőlünk,
De vénát nem tudtak szúrni szegénynek.
Kiabálták: „Újraélesztés!”, „Újraélesztés!!”,
Kiabálták vagy tizenötször.
Az apa őrjöngött, tépte a haját,
Káromkodott, magát okolta mindenért.
Nagyon remélem, nem tett kárt magában.
Egy fiatal nő megsérült a gerincén.
Azt hajtogatta: „Istenem, segíts!”
Ahogy a fejét mozgatták,
Hallottam, megroppan a csontja.
GYŐZŐ
Fölfogtátok, tényleg fölfogtátok,
Hogy összesen húsz perc volt az egész?…
ROLAND
Húsz perc, de húsz perc armageddon.
DELFIN
Mikor elmúlt a vihar,
Az Istenhegyről indultam lefelé,
Egy buliból, kocsival… Mindenki a tévét
Nézte, eluntam. Volt bennem
Valamennyi alkohol. Hívott valaki,
Onnantól egy kézzel fogtam a kormányt.
Egyszer csak észrevettem
Egy foltot a szoknyámon.
Éles volt a kanyar. Mindenhol

A letört gallyak… Valami
Gond kellett legyen a fékkel.
Másra nem emlékszem.
ALMA
Az a nő már a műtőasztalon hever,
Egyszerű lép-ruptúrával.
Kálmán nem tudja, de én is
Ismerem felszínesen, közös a teniszedzőnk.
Tudom a nevét is: Delfin.
ZSUZSI
A fogassal mentem haza
A Karthauzi útra… Ott bérelek lakást.
Maya nálam aludt, félt.
Láttuk, a hegyről lefelé vezető utakat
Kicsavart fák torlaszolják el.
DELFIN
Nulla óra. Ez volt az én nulla órám…
Amikor valamilyen súlyosabb
Betegségből lábadozom,
Olyankor szeretem az embereket.
Mielőtt visszatérnék közéjük,
Távolból, szeretem az emberiséget;
De megérkezni a soraik közé
Mindig problematikus.
GYŐZŐ (föláll. Rolandnak)
Rolikám, mi hír a göngyölt borjúmról?
ROLAND
Utánanézek.
GYŐZŐ (Alma mögé lép)
Tavaly úgyszólván mindenki meghalt.
De mi élünk. Hatalmasan élünk.
Végigfutom a tegnapi regisztert,
Kitörlöm az összes halottakat. (Megpróbálja átölelni Almát, aki kiszabadítja
magát)
De mi élünk. Hatalmasan élünk.

 

(Borítókép: Fortepan)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s