Budai Bence: A felső szomszéd

A jól ismert Budapesti panelházak egyikében járunk. Az óra nagymutatója két perce hagyta el a hetes számot. Szabó János épp ekkor ér haza kimerülten. Fáradt, mivel reggel kilenc óra óta egy helyben ült a gépe előtt, és egy pályázaton dolgozott, ami annyira lefoglalta, hogy még kimenni sem volt ideje, hogy egyen valamit. Így egy konzervbab volt az ebédje, amit a monitor előtt ülve fogyasztott el.

Szabó úr ebben a lelkiállapotban lépett be a lépcsőházba, ahol látta, hogy a lépcsőfordulóban megbúvó növények már napok óta nem öntözték meg. Pontosan tudta, hogy ezen a héten Fodor Kornél feladata ­– aki nevezetesen a felső szomszédja – hogy meglocsolja őket. Lobbanékony ember lévén haragra gerjedt. Tudta, hogy most tenni fog valamit, csak kerüljön a szeme elé az a naplopó!

– Az utóbbi időben minden nap csak otthon ül, rendes munkája sincs! Egyedül él, és a lakók életét keseríti – zsörtölődött magában, mikor felért az első emeletre. ­­­­­

– Állandóan csak hangoskodik, rühellem azt az embert! És még az itteni feladatát sem tudja elvégezni – gondolta. A második emeleten tartott.

– Egyszerűen hihetetlen, mit művel ez az ember! És sosem köszön! Persze, én sem köszönök neki, hát ő a fiatalabb, hol az udvariasság?! – mérgelődött, a harmadik emeletre fordult be éppen. Léptei egyre hangosabbak lettek.

– És a postás is mindig hozzám dobja be a leveleit, miért nem tudja rendesen kiírni, hogy melyik az ő postaládája! Mindenki utálja ezt az alakot!– már szinte kicsattant a dühtől. A negyedik emeletet érte pont el, ahol lakott, viszont most nem ide tartott, meg sem állt, ment tovább felfelé.

– Semmirekellő! A cigicsikkeit is mindig kidobálja az ablakon! Mindenkinek  jobb lenne, ha  eltűnne!

Ekkor Szabó úr már toporzékolt. Berontott az ötödik emeleti folyosóra, és dörömbölni elkezdett a felső szomszédja ajtaján. Az ajtó nem nyílt ki, Szabó úr már ordibált. Az artikulálatlan kiáltozásra az egyik szomszéd tárta ki az ajtaját.

– Maga meg mit művel?

– Fodor Kornélhoz jöttem!

– Hát nem tudja? – a szomszéd hangja elcsuklott –  Fodor úr öngyilkos lett. Felakasztotta magát a lakásában.

Szabó úr elhallgatott. Nem jött ki hang a torkán. Csak állt ott némán a budapesti panelház ötödik emeleti folyosóján, hét óra után négy perccel.