Sarang Nikoletta: Delfin belső monológja

Szeretem a férfiakat. Szeretem, ahogy magam köré tudom őket csavarni. Szeretem, ahogy harcolnak értem. Igaz, nem sokáig tart ez a küzdelem, elég könnyen adom magam. De a legjobban igazából azt szeretem, amikor együtt vagyok velük. Élvezem, ahogy bánnak velem.

Vannak, akik azt hiszik, hogy jelentéktelen vagyok. Pedig nem! Látom, ahogy rám néz a férfi: én vagyok neki az isten. Alig várja az újabb alkalmat, hogy meztelenül láthasson. Érzem a bőrén, hogy az érintésemtől kirázza a hideg, látom, hogy mindennél jobban engem akar. 

Szeretem, hogy ennyien vannak. Annyira különbözőek. Szükségem van rájuk. Ők megmutatják nekem, mennyire fontos vagyok.

Rólam beszélnek. Tudom, hogy mit mondanak. Azt ecsetelik, mennyire jó vagyok az ágyban. Azt mondják, hogy soha nem láttak még ilyen szép nőt… Eközben könnyűvérűnek tartanak, és szerintük én senkit nem szeretek. Pedig az összeset imádom. Ez hogy lehetséges? Mindenki ezt kérdezi tőlem. De nem értik. Az én tökéletességemhez, egy férfi sosem lesz elég. Ahhoz, hogy megkapjam, amire vágyok, ahhoz többen kellenek. Mindegyikben megvan valami, valami fontos.

Győző, Roland, Kálmán… mindegyiknek tudom a nevét. Csak kár, hogy majdnem mindegyiknek párja van. Ők annyira nem szeretnek engem. Féltékenyek rám. Undorítónak tartanak. Nem értem, miért. Egy házasság nem azt jelenti, hogy a másik fél a tulajdonod lesz. Mi a baj azzal, ha néha-néha kölcsönveszem tőlük a férfit egy-két éjszakára?

Kálmánnal is ez történt. Lefeküdtünk párszor. Annyira vad volt… már régóta nem hozta senki azt a színvonalat, amit ő. Nem szereti gumival…

Én meg nem vettem be a gyógyszerem. Már biztosan terhes vagyok. El kéne mondanom neki. Nincs mitől félnem, hiszen nekünk lesznek a legszebb gyerekeink. Bár nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e ezt az egészet. Hiszen addig senkivel sem lehet kapcsolatom, és még utána se egy jó darabig. A testem már nem lesz a régi. Nem lesz ilyen tökéletes. Kövér leszek és ráncos. Akkor már nem kívánnak így majd.

Talán jobb lenne, ha senki se tudná meg. Vagy Kálmánnak elmondjam azért? De lehet, ő ragaszkodna a gyerekhez. Össze akarna házasodni és senkim nem lehetne, csak ő. Én nem vagyok képes egy komoly kapcsolatra. Biztos azt mondja majd, hogy vállaljam a tetteim következményét. Ebben van valami. Hiszen nem véletlen csináltam, hanem szándékosan. Lehet, érzek iránta valamit? Lehet, mi tökéletesek lennénk? Lehet, lenne egy tökéletes családom végre? Lenne egy csodálatos lányunk vagy fiunk? Egy csodálatos esküvő, egy csodálatos nászúttal? Budán mindenki rólunk beszélne, és eszméletlenül féltékenyek lennének.

Eldöntöttem, hogy mit fogok tenni.

 

Reklámok