Körmendi Endre: -egy buszmegállóban, fázva, újságpapír szélére

A mai naplementém a reklámtábla vibráló neonlámpája.
Amióta beköltöztem a panelrengetegbe, nem láttam a messzeségben nyugvó, föld síkján alábukó Nap vörös tündöklését.
Azóta nekem csak ez jutott, a művi, elektromos naplemente.
És persze az éjjeli eget eltakaró narancsos ködfelhő felettem.
A Naptól és más csillagoktól is elválaszt a város.
Önmaga csillogását félti?
Helyette ad nekem milliónyi kis fénycsóvát.
Egy erkélyről a városra tekintve látni lehet minden apró fényforrást, legyen az lakásban vagy utcai lámpa, esetleg más, erkélyen filozofáló cigarettája.
A Nap fényes haláltánca és feltámadása helyett, örökké fényes a város éjjele.
Zaja is szüntelen.
Jelenleg is elrobog mellettem egy régi IKARUS.
Itt ez a természetes csend, a nagyvárosi természet hangja. A természetet szinte háziállatként tartjuk, kalitkába zárva. Van a balkonon muskátli, lépcsőházban cserepes növény, parkban gondozott gyep, de ez mind általunk fenntartott élet.
(Falun se locsolják a rétet.)

 

A Nap gyönyöre helyett fáradtan a reklámtáblát csodálom
üvege mögött hirdetett fényképezőt kívánom
Ami hiányzik mégsem a gép maga,
hanem hogy rajta keresztül olyan természetet láthassak
amilyenről képet itt a városban csak egy fénylő tábla adhat.