Tari Balázs: Mocsok

Pestszentlőrincen járunk, a Havanna lakótelepen. Távol áll a belvárostól, mind földrajzilag, mind pedig életszínvonalban. Egzotikus, hívogató megnevezése ezt aligha képes kompenzálni, inkább csalódást keltő hatása van. Bár lakótelep lévén nagyrészt paneltömbök alkotják, a szélén azért megtalálható a kertes házakkal tűzdelt Baross utca.

Itt lakni megbélyegző volt. A környékbeliek mind tudják, az ember csak abban az esetben költözik ide, amennyiben a társadalomból kirekesztve, pénzügyi gondjai mélypontján nem marad más választási lehetősége.

Valamennyi ház fala repedezett, a festék nagyrészt lepattogzott. A kertek is ápolatlanok, hisz nem kis pénz lett volna rendbe tenni azokat, majd szinten tartani, ha nem is makulátlan, de legalább valamelyest elfogadható állapotban. Szó szerint lakni sem volt elég vagyonuk egyes családoknak, így kilakoltatták őket. A Schmidt család, apa, anya és kisfiuk hasonlóan járt. Gyermeküket elvette a gyámhivatal, a szülőket pedig kiköltöztették. Azóta senki se hall felőlük. Házuk továbbra is üresen áll, névtáblájuk még mindig rajta a bejárati ajtón, habár a réz plaketten már valamennyi betű fakó, kopottas, nehezen olvasható. A helyi gyerekek kísértetháznak is nevezik betört ablakai, színtelen, szürke falai, és a bentről áradó sötétség nyújtotta rejtély és rémület hatására. Pár házzal lejjebb található egy telek a 18-as házszám alatt, amely teljesen üres, mindenféle épület, építmény nélkül. Valószínűleg évtizedek óta áll így, a lakosok már csak kutyafuttató gyanánt használják. Ezzel szemben az út túloldalán egy játszótér van. Már ha egy rozsdásodó mászókát, egy fűvel benőtt homokozót és az ezek köré telepített három ócska padot annak lehet nevezni. Manapság nem is nagyon fordulnak itt elő gyerekek, családok, inkább keresnek a közelben egy valamivel barátságosabb helyet. Kihasználatlanul azonban nem marad, hajléktalanok rendszeresen veszik igénybe megpihenni, vagy épp találkozópontként.

Közülük kiemelendő Pál, főként az utcai élet terén alkalmazható végeláthatatlan tudása és az ebből fakadó túlélési képességei miatt. Ez visszavezethető az ijesztően fiatalon történt utcára kerüléséhez, ugyanis már 8 éves kora óta rója az aszfaltot. Az azóta eltelt két évtized alatt tiszteletreméltó mennyiségű tapasztalatot gyűjtött, még ha ebből az utolsó 7 évet a jelenlegi „lakhelyén” is töltötte. Zűrös gyerekkorára, ha tudna, se emlékezne vissza szívesen. Vezetéknevét rég elfeledte, de szüleivel ápolt, vagy épp ápolatlan, romlott kapcsolata miatt úgy érzi, bár soha ne is tudta volna. Nem büszke múltjára, próbál teljesen elidegenedni tőle. Jelenleg, 3 éve és 2 hónapja Fűzi Pál a nem hivatalos teljes neve, amelyet felvett és azóta is délcegen visel. Nagyon közeli barátja, ki a helyi, játszótéri közösség szerves részét képezte, horrorisztikus körülmények között fagyott halálra, miután egy hétvégére beblicceltek a belvárosba portyázni. Őt illette a Fűzi név és jobb híján most így tiszteleg előtte. Pontosan 3 éve és 2 hónapja. Pali azóta számolja a napokat szakadt kis noteszében, amibe néha még naplóbejegyzéseket is rögzít. Akkor és ott megtanult írni, mert mindenképp írni akart egy búcsúlevelet, és ez úgy, ahogy sikerült is. Az írogatást tovább folytatta, így tartja frissen az eszét és a naplója segít neki megőrizni ép elméjét. Ha leállna, megőrülne. Afféle függőség alakult ki nála. Másoknak az alkohol, esetleg cigaretta, ami neki a jegyzetelés. Viszont a tragédia és magánya okán magába fordult, és belesüllyedt a maga szűk világába, így attól függetlenül, hogy alapvetően nyitottan és kedvesen áll az emberekhez, jobb szeretik tartani tőle a távolságot.

A Pálhoz hasonlóak miatt gyakran panaszkodnak a lakók. Ők csak undorodni tudnak az efféle életmódtól, és ez legyőzi az empátiájukat. Nincs a környék ellenőrzés alatt, mintha a hatóságok is iszonyodnának az itteni viszonyoktól. Tőke pedig, talán magától értetődően, semmilyen irányban nem mozdul errefelé, saját burokban éldegél az utca. Az önkormányzatnak se éri meg pénzt és időt áldozni rá, külsős emberek pedig messziről elkerülik a környéket. Így nagyon híre se terjed, nem veszi fel senki a kapcsolatot az ott élőkkel, mintha a város a szőnyeg alá söpörné a mocskát.

Reklámok