Bartók Noémi, Fekete Zsófia, Kiss Teodóra, Székely Tamás, Szűcs Bernadett, Vancsay Márk: Naplók

A naplókat egy család három tagjának három különböző szemszögéből próbáltuk megírni. Szerettük volna éreztetni, hogy mind a hármuknak megvan a saját problémája. A lánynak az iskolában, az anyukának a munkahelykeresésben, abban hogy a családot próbálja összetartani és mindenkinek megfelelni, az apukának pedig a munkahelyen.

Véleményünk szerint mai világban ritkább, hogy egy ember naplót írjon. Szerepet játszhat az is, hogy nincs nagyon erre energiája, ideje egy „átlag” embernek, de a főbb ok hogy máshogy őrzik meg az emlékeiket. Egyesek blogot írnak az interneten, mások vlog videókat készítenek. Ez a két dolog váltja fel manapság a naplóírást. Elég ritka már manapság hogy ennek valaki egy füzetet áldozzon.

 

2018.10.15 Hétfő

Kedves Naplóm!

A mai napom is hosszúra és fárasztóra sikeredett. Anya keltett, és nagy örömmel ugrottam ki az ágyból, belebújtam a reggelizős köntösömbe, és siettem le az asztalhoz, mert apa mára tolta el palacsintázást. Mikor leértem, akkor szembesültem vele, hogy ma reggel se lesz palacsinta, ugyanis apának megint előbb kellett bemennie dolgozni, szóval maradt anya olajos bundáskenyere reggelire.

Felhívtam apát, de foglalt volt megint, így hagytam az egészet és elindultam az iskolába. A busz nem jött időben, természetesen a három perc késést a flegma Biosznéni beírta a naplóba, szóval már csak egy büntetőpontot kell kapnom és jön a fegyelmi.

Hetedik órába meg a „hatvanas években visszamaradott” nyugdíjazni való töri tanár is megtalált, és leadta a telefonomat az igazgatónál, szóval a héten azt se kapom vissza.

És aztán jött volna a napom fénypontja, mikor megjön a várva-várt csomagom amit rendeltem, erre nem rosszat küldtek?

A mai nap is egy volt a sok közül, amit inkább átaludtam volna.

 

 

2018.10.15  Hétfő

 

Ma reggel is 5-kor keltem fel, viszont nem úgy, ahogy egy pihentető hétvége után az emberek fel szoktak kelni, hanem úgy, mintha kimaradt volna a hétvége a múlt hétből. Ádámnak szombaton váratlanul konferenciára kellett utaznia Bécsbe, így sajnos megint nem töltötte velünk a hétvégét. Egyre kevesebb időt tud velünk tölteni a munkája miatt. Amióta előléptették, egy perc nyugta sincs szegénynek. Tudom, hogy nem szabad önzőnek lennem, ezért nem teszem ezt szóvá, hiszen ilyen sikeres karrierre vágyott kisgyermekkora óta. Zsófika viszont nehezen viseli. Nem mondja, de látom rajta. Sokkal kevesebbet beszél velünk, a jegyei is leromlottak és már nem is hívja át a barátnőit. Ma is láttam az arcán a csalódottságot, amikor reggel megtudta, hogy Ádám megint nincs itthon. Miután elvittem az iskolába, elmentem bevásárolni a vacsorához. Hazafele megálltam a postán befizetni a csekkeket, ahol a hirdetőplakáton egy pillantást vetettem az álláshirdetésekre, de semmi újat nem találtam. 2 hónapja keresek állást, de egy végzettség nélküli anyukát – nem meglepő módon – senki nem akar foglalkoztatni. Ha nem hagytam volna abba az egyetemet, amikor Zsófika megszületett, akkor ma talán nem lennék ilyen helyzetben. Amikor hazaértem, a mosás és vasalás után rögtön nekifogtam a vacsora elkészítéséhez, hogy kész legyen, mire Ádám és Zsófika hazaérnek. Zsófika 6-ra ért haza a délutáni rajzóráról, és mivel Ádám felhívott, hogy túlóra miatt megint nem fog hamar hazaérni, ezért ketten láttunk neki az étkezésnek. Nem tudom, hogy meddig bírom ezt a helyzetet, de minden erőmmel próbálom összetartani a családom, mert miattuk élek!

 

2018.10.15 Hétfő

 

4,5 óra alvás és egy dupla kávé után útnak indultam a munkahelyemre mielőtt a családom felkelt volna. Ma sem tudtam velük reggelizni, amit különösen sajnálok, mivel Zsófinak megígértem, hogy ma palacsintát sütök neki, és elviszem az iskolába. Mivel ma a potenciális partnercéggel volt tárgyalásunk, ezért muszáj volt bemennem hamarabb, ugyanis az egyik alkalmazottam nem küldte el időben a terveket, szóval meg kellett csinálnom helyette azt is, és a helyszínt is nekem kellett előkészítenem, hogy minden gördülékenyen menjen a nap folyamán. Az elmúlt hetekben erre készültünk teljes erővel, ezért nagyon kevés időt tudtam a családommal tölteni. A munkahelyemre vezető úton írtam egy üzenetet Annának, hogy puszilom, és délután megyek haza. Nagyon tisztelem őt, hogy ilyen erős tud maradni, amikor kell. Ilyenkor látom igazán, hogy ő az, akit tényleg meg kell becsülnöm, mert nélküle nem lennék itt, ahol most vagyok. Nekem ő és a kislányom a legfontosabbak, azért dolgozom, hogy mindenük meglegyen és boldogok legyenek. A konferencia alatt sem tudtam teljesen odafigyelni, a családomra gondoltam és hogy mennyire elhanyagoltam őket az utóbbi időben. Sikerült megállapodnunk a céggel, ezért a szerződést elő kellett készítenünk, ami nagyon sok papírmunkával és idegeskedéssel járt. Amikor újra az órámra néztem, elmúlt már 10. Lemaradtam a vacsoráról, és szerintem Zsófi és Anna is alszanak már. Elhatároztam, hogy elviszem őket egy hétvégére egy hotelbe, hogy kikapcsolódhassunk, és együtt lehessünk egy kicsit. Viszont ez sajnos még nem a közeljövőben lesz, ugyanis ha bejön most ez a munka, akkor még vár rám egy pár „kiruccanás” Bécsbe.

 

 

 

Reklámok