Hajduk Eszter, Kovarik Bálint, Szelényi Máté, Tóth Patrik: Szomszédok

Péntek.

Verebes Endre és Miczák Mihály a Telepes utcai öreg bérház 4. emeletén laknak. Szomszédok.

Verebes úr, egy 70-es éveit taposó zsémbes, mogorva öregember. Ki nem állhatja a gyerekeket. Ez egyrész annak köszönhető, hogy 54 évig dolgozott tanárként, másrészt viszont a pimasz Miczák kölyök tehet róla, aki immáron 4. éve keseríti meg a mindennapjait. Először újságlopás, falfirka, később ablaktörés, most pedig féktelen bulizás. Mindezt bosszúból, mert odaköltözésük napján Vereben Endre kidobta a gördeszkáját. Mondván, hogy ez túl hangos.

Éjjel 11 óra. Miczák Misihez megérkeznek a vendégek, koccannak az üvegek, majd felordít a magnó. Így van ez minden áldott péntek este.

Éjjel 11 óra. A szomszédban Verebes úr alváshoz készülődik. Egy pohár tej, altatók. Péntek esténként dupla adag. Verebes úr várja, hogy végre elaludjon, azonban az álom sehogy sem jön.

Hajnali 2 óra. Verebes úr még mindig álmatlanul forgolódik az ágyában, miközben végeérhetetlenül szidja azt az istenverte Miczák kölyköt. Az átszűrődő lárma a szokásosnál is hangosabb és borzalmasabb. Tudja jól, hogy semmit sem ér, ha szól nekik. Régebben még próbálkozott, de nem hallgatták meg, aztán már ajtót sem nyitottak neki. Verebes Endre úgy érzi, hogy eljött a cselekvés ideje. Eleget tűrte már a kölykök szemtelenségeit. Hívja a rendőrséget.

A rendőrök hamar felszámolják a bulit. Egyesével, bilincsben vezetik ki a fiatalokat. Legutolsónak a Miczák jön ki az ajtón. Így szól:

– Na, Verebes úr, látja hová jutottunk?

– Csakis te vagy az oka, kölyök.

– De hát én ezt nem akartam.

– Hát akkor mégis ki?

– Talán senki.

A rendőr elindítja a fiút, aki még egyszer visszanéz az öregemberre, mielőtt eltűnnek a lépcsőházban.