Szabó Péter Levente: Van-e szükség közösségi helyekre napjainkban?

Régen természetes volt, hogyha valakinek akadt egy kis szabadideje, akkor elment sétálni, meglátogatott egy kávéházat vagy egy vendéglőt, esetleg egy kocsmát. A lényeg, hogy más emberekkel volt, velük kapcsolatot teremtett, ismerkedett. Napjainkban azonban tennivaló híján az emberek jelentős része igyekszik elérhetővé válni az interneten és chatezésbe, böngészésbe kezdeni. Attól még, hogy az ismerkedés megléte nem is változott, az internetes közeg mindenképpen más, mint a valóságos.

Ezen a létesítmények közösségi szerepe jelentős volt. Összehozta az öregeket és a fiatalokat, a szegényeket és a gazdagokat, a nőket és a férfiakat, az értelmiségieket és a társadalom többi rétegét. Azáltal, hogy teret adott ezeknek az embereknek a találkozásra és megismerkedésre, illetve már csak azzal is, hogy egy helyre terelte őket, segített a társadalmi különbségek leküzdésében. Az, hogy egy helyen szórakoztak, pihentek és dolgoztak rávezethette őket arra, hogy hol is rejlenek köztük a különbségek, és hogy ezek nem a társadalom szintjén értelmezhetők, hanem csakis egyénenként, személyiségükben.

A közösségi helyek szerepének része volt az emberek összegyűjtésén keresztül az értelmiségiek összehozása. Ők itt oszthatták meg egymással véleményüket, itt vitatkozhattak, és ennek eredményeként megváltoztathatták egymás véleményét. A közösség gondolata, akarata szólalt fel ezeken a helyeken. A történelemben számos példa van arra, hogy rendszerdöntő változások indultak meg közösségi helyekről, egy kávéházból vagy akár egy parkból. Kitűnő példa erre az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, ami a Pilvax kávéházból indult ki. Ezt a forradalmat is az értelmiségi ifjak indították el. Ebből a szempontból szükség van a közösségi helyekre, mert másképpen a nép nem tudna felszólalni az őket elnyomó rendszer ellen. Napjainkban az efféle közösségi bölcsesség kihalóban van.

Sokan úgy tartják, a közösségi helyek nincsenek megszűnőben, csak átalakulóban. A helyüket folyamatosan veszik át a technológia vívmányai, leginkább a közösségi oldalak és a chat. Részben nekik is van igazuk. Sőt, az interneten keresztül gondolataink sokkal tágabb körökhöz is eljuthatnak. Könnyen láthatja azt egy másik településen, országban, vagy akár egy másik kontinensen élő ember is. Lehetőség van internetes petíciók indítására és tüntetések szervezésére is, amik jóval gyorsabban, és több ember között terjedhetnek el. Nincs viszont igazuk abban, hogy az internetes interakció megegyezik a szemtől szembenivel. Közösségi szempontból nézve a valóságban lehetőségünk adódik arra, hogy a különböző véleményt alkotó csoportokat, vagy hasonlóan megítélt embereket meghallgassuk. Az interneten azonban nehezebben érthetjük meg, hogy a beszédtársunk miért gondolhatja azt, amit gondol, és mit élt át addig megítélése miatt.

Tehát van-e szükség napjainkban a közösségi helyekre? Erre a válasz egészen egyértelmű: igen. Hanem a valódi kérdés az, megmaradhatnak-e. Helyek mindig is lesznek, csak az változhat, ami közösségi helyekké teszi őket, a közösség. Manapság pedig úgy látszik, egyre kevesebben látogatjuk ezeket a helyeket. Ennek pedig az az eredménye, hogy egyre kevésbé látjuk szükségüket, és így még kevesebben fordulnak meg bennük. Tehát a közösségi helyek megszűnése egy látszólag visszafordíthatatlan, megállíthatatlan folyamatnak tűnik.